Úgy 16 éves koromig tartott a mindent lerajzolni papírravetni szenvedély. Iskoláimban ünnep alkalmával én rajzoltam tele a táblákat, ajtókra alkalomhoz illő dekorációt készítettem. Órák alatt titokban rajzoltam, miért nem egy pofon és körmös illetett. Balszerencsémre a beat-zene szele magával repített, és a grafikát abbahagytam.
Több zenekarban is játszottam. Bornai Tiborral, a KFT front emberével, sok iskolában leányszíveket megdobogtató slágerekkel tettük a szépet. Tetszett a dolog nagyon, tudtam jól is zenélni, de többiek mégjobban – abbahagytam. Már könyörögtem volna vissza magamat elhagyott szeretőmhöz, a festészethez. Még a főiskola alatt alkalmanként „ megkörnyékeztem” , de már nem vettük komolyan egymást. Azon vágyam, hogy a tanulmányaimat befejezve a palettához kötöm magam, szintén nem sikerült.
Öt, sorba érkező gyermek boldog apja lettem. Vagyonom nem volt, vállalkozó lettem és a megélhetésért, majd a jobblétért eladtam magam a szükség szürke és hatalmas urának. Néhány éve, hogy a múzeumokkal jobbára elkészültem, és művész- agyagot vettem a kezembe; miáltal a régi idők felkaptak és sodortak az áhított önkifejezés mazoizmusába.
A múzeumok sajátos elképzeléseim materializálódása, amit nagyon szeretek máig is, mert a sok újdonság ötlet, sok fejtörést okozott. Igaz megmérettetés volt! Később éreztem, hogy kinőttem és a vágy egyre bűvölt, hogy az alkotás bugyraiba mélyebbre nyúljak. Ekkor talált meg múltam, igaz nem grafitot és ecsetet, de művészagyagot nyomott a kezembe. Életelixírem lett! Hogy nem ragadtam le az alattam lévő lépcsőfokon túlélhettem saját alkotói halálomat. Középiskolai rajztanfolyamok vezetője voltam, nem egy külsős tagom elvégezte azóta a Képzőművészeti Főiskolát. A fenn említett okok miatt én erről lemaradtam. Simogatott az élet, de pofozott is, mikor idegen vágányra késztetett, de várakoztatni csak eddig tudott.
Keszthely: Betlehemes szoborcsoport, Rákóczi Ferenc, Bánhidi László, dr. Liposits Elemér, Szt. Erzsébet, Sziszi, Simon Böske és Bakonyi László mellszobrok.
Életre hívtam a keszthelyi 60 Nemzetőr legendáját, (triptikonként látható a sétáló utcában). keszthelyi PANTHEON (köztéren)
Budapest: Csík Ferenc Sportiskola, Csík Ferenc dombormű, a bejáratnál.
Budapest: Hagyományok Házának aulájában, Halmos Béla dombormű Balatonalmádi: Márton Áron mellszobor ( köztéren ) Eger: Beatles Emlékmúzeum relief ( köztéren )
Tapolca: Gimnázium kertjében, Batsányi Ferenc dombormű Zalaszentgrót: Deák Ferenc Iskola aulájában, a Bem József mellszobor (köztéren)
Várpalota: Csík Ferenc szobor (köztéren) Túri György mellszobor (a várban)
Nagyvázsony: Kinizsi Pál mellszobor (a vár előtt ) „Legkedvesebb magyarjaim.” Nimródtól Puskás öcsiig /időszaki kiállítás a kápolnában/
Gyenesdiás: Kárpáti János, Oppel Imre, Palkó Sándor, Darányi Béla és Hun vitéz mellszobrok ( köztéren )
Sárvár: Nádasdi Ferenc, Nádasdi Tamás és Kanizsai Orsolya szobrok (a várban)
Zalaszántó: Gersei Pethő és Szent László szobrok
Fenékpuszta: Szendrey Júlia dombormű
Balatonszentgyörgy: köztér, Szent György óriásdombormű és Dobó István mellszobor
Tóthfalu (Vajdaság): köztér, II. János Pál pápa mellszobor
Tusfürdő (Erdély): Márton Áron püspök mellszobra ( kültéri )
Borsi (Felvidék): Bercsényi Miklós és Vak Bottyán mellszobrok a várkastély előtt
Törökország: Hürrem-Meryem Uzerli , Szulejmán-Halit Ergenc, Sulayman-történeti, és Gül Baba domborművek
Balatonalmádi: Márton Áron erdélyi püspök mellszobra (köztér)
A keszthelyi „Könnyűzenei Pantheonba” több mint féltucat neves mellszobrok láthatóak: Pressel Gábor (Pici), Vikidál Gyula, Jan Gillen, Madonna, Demjén Ferenc (Rózsi), Abba, Deák Bill Gyula, Kovács Ákos, Mick Jagger, Zalatnay Sarolta, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Radics Béla, John Lennon, Jim Morrison, Quin (Qvin), Elvis Presley stb…